Uszizás volt csütörtökön. Előre szóltam szegény Andinak, hogy Noémim egész délelőtt aludt és epis rohamai voltak. Továbbá felkészítettem, hogy ha valami nem tetszik neki, akkor annyira elkezd sírni, hogy nem vesz levegőt (nagyon régen volt ilyen utoljára és mostanában újra elkezdte sajnos). Szóval így adtam át Nojcsikámat Andinak, hogy mehet a vízitorna. Annyira óvatos volt vele, hogy a egy hangja sem volt, SŐT a végére Noémi el is bóbiskolt a vízben. Na ez milyen? :)

Azt még nem is mondtam, hogy előző nap meglátogatott minket Mariann, az én kedves barátnőm, aki nemsokára életet ad egy kis ficánka kisfiúnak :) Jó kis nap volt! Örülök, hogy átjöttek!