Ma két érdekesség történt velünk. Elmentünk nagybevásárolni családilag. Közel három órát szépen mosolyogva, nyugodtan nézelődött a kis drágám. Aztán anyósomhoz érve gondoltam adok neki enni. Apa melegítette az ételét én addig szépen leültettem, nyakába tettem az előkét stb. Megjött a hami, viszont még melegítésre szorult. Apa kivitte ismét, mi meg vártunk volna...de ezen a ponton olyan sírásba kezdett Noémi, hogy úúúrriisteenn. Alig vett levelegőt, annyira sírt. "hol van az ételem..":) Na ilyet nem igazán csinált még. És hozzáteszem, hogy teljesen igaza volt. Számomra ez is egy jelzés, ami tőle érkezik felénk:)

A másik, hogy este jöttünk haza az autóval. Hátul ültem mellette. Nézelődött, figyelt, kicsit kiabált. Beszéltem hozzá, messziről mutattam neki azt a kis üveg vizet, ami a kezemben volt. "Ez anya vize, ebből ittam" Erre Noémi nyitogatta a száját...kért belőle :))) Teljesen elolvasdtam!! Elmondtam újra és még mindíg nyitogatta. Adtam neki belőle egy kicsit, aztán már nem nyitogatta:) Azt tudni kell ehhez, hogy cumit rákcsálva iszik és csak fini édeskés dolgokat (tea, szörpi), nem tud inni pohárból. Szerintem arra reagált így, amit mondtam és ez valami fantasztikus érzés!!:) Na...ez történt velünk ma. Kis pici óriási dolgok!! :)