Azt kell mondjam, hogy elég sok minden van a fejemben. Tanácstalanság, elkeseredettség és 100 kérdés. Azt érzem, hogy tudatlan és határozatlan vagyok. Sajnos! :( Majd lenyugszom, letisztulok és rendbejövök. De kell ez nekem? Tényleg? áááááá..ááááá :( Ha egyszer kezdem megtalálni Noémi kis útját, akkor miért zavarnak be? Pontosabban miért szeretnének bezavarni? És úgy, hogy azt sem tudják, hogy honnan hova jutottam/jutottunk el, miket tudott és amit most tud azt mivel és hogyan értük el? És egyébként mik az én jogaim? Azt valaki elmondaná? :( Mik a lehetőségeim? De azért az is elhangzott, hogy "Noémi egy nagyon egyedi, különleges kislány" (és itt a betegségéről volt szó) Holnapra okosabb leszek és nyugodtabb is remélhetőleg. Na kérem...ezek az igazi "anyai gondolatok".