Anyai gondolatok....közé sorolom a kis kiruccanásomat és a barátnőim jóindulatát. :) Jó régen volt erre példa. Képzeljétek elmentem egy karaoke helyre az én két csodás barátnőmmel :) Egy külön helységben lehetett beszélgetni, másikban szólt a disco zene és egy harmadikban pedig iszogatni. Hajnali 2-ig voltunk ott. Én persze nem mertem énekelni, de talán jobban is járt ott mindenki. Edinám viszont csodásan dalolászott. Aztán éjjel beültünk egy gyros étterembe. Mondanom sem kell, hogy hajnali fél háromkor tele volt a hely. Annyira rendesek voltak velem, hogy kocsival vittek és hoztak. Arra hivatkozva, hogy így felhőtlenül jól tudom magam érezni. :) Hogy valójában hogy éltem meg? Őszintén? Szuper jól éreztem magam, viszont nem tudtam kikapcsolni az agyam. Noémit csak apukájára merem itthon hagyni. Nincs is ezzel semmi probléma, sőt még apa is nagy erőkkel küldött, hogy kapcsolódjak már ki:) Jó volt, de több ilyen, vagy hasonló alkalom kell ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolódni teljesen (szerintem). A barátnőim azt mondták, hogy három havonta meg kéne ismételni. Apa erre nagy szemekkel rámnézett és megkérdezte..."Miért csak három havonta? Az ritka." Na hát ilyen drága az én párocskám. :) Szóval nekem még nehéz Noémit itthon hagyni. Pedig tudom, hogy 1000%-os biztonságban van. Agyban dől el minden...agyban és persze az anyai szívben meg a gondoskodás erejében stb..ki tudok ilyeneket találni ám:) Egy szó mint száz: kimozdultam! Juhúúú:) Éjjel legszívesebben felkeltettem volna és szétpuszilgattam volna Noémit. :) De neeem tettem meg, erős voltam és lefeküdtem aludni. Na de reggel bepótoltam:)