Néhány hét leforgása alatt rengeteg minden változott meg a mi kis életünkben. Felhívták a figyelmemet, hogy Noémi már lassan mehetne oviba. Én nem annyira szeretem, mondhatni ovi ellenes vagyok, mert én úgy gondolom, hogy nálam és velem van a legjobb helye. Én szeretem őt fejlesztésre vinni-hozni, szeretem látni, hogy miben változik vagy mik történnek körülötte ezalatt stb...Aztán ajánlottak egy ovit, ami annyira friss, hogy novemberben nyitott meg és alig van gyerek. Elmentünk megnéztük apával és nagyon megtetszett.

Fejlesztő oviról van szó (gyógypedagógus, zenefoglalkozás, kis torna, konduktor) és teljesen gyerekcentrikusak. Bejárás akkor, amikor a gyerek ébred reggel, egy héten annyi napot, amennyit a gyerek bír. Kincs ez a hely. Én pedig ott dolgoztam az ovitól 30 percre. 5 éve jöttem el onnan. Rákérdeztem és pont jókor tettem (két hely megüresedett) és felvesznek napi 4 órában dolgozni. Így ha elviszem Noémit az oviba, akkor nem kell hazajönnöm és újra vissza érte, hanem addig ott maradok Budán. Minden szembejött velem most néhány hét alatt. Nem is most szerettem volna váltani azonnal, de így alakultak a dolgok. Vagy most, vagy nem...így nekivágunk. Nem mondom, hogy könnyű mindez lelkileg, de megpróbáljuk. Nagy kihívás ez nekem is és Noéminek is. Iszonyatosan nehéz elengednem őt :(