2. uszis nap

Elérkezett a második uszis napunk. Egy picit késtünk, mert otthon egy kis sírás-rívás indította a délutánt sajnos. Remélem ilyen többet nem lesz. Szóval ismét fél órát voltunk. Én a parton, Noémim pedig Andi "néni" kezében pancsolt. Nem sírt, csak egy kicsit nyöszörgött. Mégpedig azért, mert nem tudott hozzájutni a cumizós ujjához. Ez a porbléma is megoldótott, mert Andi megfordította őt kifelé és akkor már megnyugodott. (Nagyon ügyes, és jól bánik a gyerekekkel. Ebből is jól látszik.) Izgatottan várom a következő napot. Apa megkért, hogy készítsek képeket. Remélhetőleg következő alkalommal ezt is meg tudom már tenni.